A mobil telefonom nélkül már egy tapodtat sem teszek sehova

Lehet, hogy az idősebb generációk számára, akik mobil telefon nélkül nőttek fel ez furán hangzik, de én már szinte pucérnak, sebezhetőnek érzem magam a telefonom nélkül. Éppen ezért már el sem indulok nélküle itthonról. Mi van, ha valaki éppen akkor keres valamilyen fontos ügyben, amikor épp nincs nálam a telefon? Vagy ne adj’ Isten eltévedek, és nem tudom megnézni a térképen, hogy merre is kell mennem? Vagy ha éppen nekem kellene sürgősen elérnem valakit, de mobil híján nem tudom? Tudom, az emberek 20-30 évvel ezelőtt is megtalálták a módját annak, hogy elérjék egymást, és nem nyelte el őket a föld mobil nélkül sem, de mostanában annyira hozzászoktam ahhoz, hogy mindent kényelmesen el tudok intézni vagy meg tudok nézni a mobilomon, hogy nem mondok róla le egy könnyen.

Kicsit fura is belegondolni, hogy kevesebb mint két évvel ezelőtt még nem voltam ekkor függője a telefonomnak. Ekkor történt ugyanis, hogy kénytelen voltam venni egy még okosabb okostelefont, ugyanis a szeretett (bár elavult) telefonom 6-7 év hűséges szolgálat után bemondta az unalmast. Akkor nem is gondoltam volna, hogy a sok új funkció és lehetőség, amit az új mobil nyújt, ennyire be fog majd szippantani engem. Pedig igazából éppen így történt. Mindig ott van mellettem, vagy meglapul szépen a zsebemben, akárhova is menjek. Amire viszont igyekszem nagyon odafigyelni, az az, hogy társaságban ne a telefonom körül forogjon minden. Ilyenkor direkt próbálom a táskám legmélyére elsüllyeszteni, vagy lehalkítani, hogy a csipogó értesítések ne vonják el a figyelmemet a személyes találkozástól és a társalgó partneremről. És ezzel bizonyára nem vagyok egyedül. A nálam is fiatalabb generáció, akinek már egészen kicsi korában is rendelkezésére álltak az okostelefonok, már sokkal többet használja őket.

Való igaz, hogy elég addiktívak tudnak lenni ezek a mai okostelefonok (na meg persze a rajtuk lévő közösségi média applikációk), de gondoljunk csak bele, hogy a másik oldalról mennyi pozitívum kapcsolódik hozzájuk. Könnyedén, a kanapéról el tudunk intézni bármit. Egy utaláshoz már nem kell a bankba se bemenni, de még csak számítókép sem kell hozzá, mert már ezt is tudjuk telefonos alkalmazásokon keresztül intézni. Akár az utcán, munkába menet is le tudjuk foglalni a nyaraláshoz való repülőjegyeket, hála a mobilnak, és még napestig sorolhatnám a számos szuper funkciót, amivel egy mobil telefon meg tudja könnyíteni az életünket. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel könnyebben tudunk kommunikálni a szeretteinkkel.

A szüleimen is azt vettem észre, hogy bár nem is próbálják annyira tartani a lépést a technológiai fejlesztésekkel, azért már mindketten beruháztak egy-egy okostelefonba. Ami azt illeti, apukám épp egy olyan telefont vett magának, mint az enyém is. Gondolta, hogy így könnyebben ki tudom tanítani őt a telefonkezelésből. Na meg azon sem kellett gondolkodnia, hogy mégis pontosan milyen készüléket válasszon, hiszen én már ott voltam tökéletes referenciának. Ugyanakkor apa még elég óvatosan bánik a telefonján tárolt információkkal, adatokkal, hiszen ahogy a telefonok fejlődnek, úgy mindig lesznek olyan csalók, akik kihasználják azokat, akik kevésbé értenek a technikához.